A numizmatika a a pénz tulajdonságaival, sajátosságaival foglalkozik, melyek a következők; a pénzek fizikai jellemzői (anyag, súly, felirat, ábrák, fémtartalom stb.); a pénzverés, pénzkészítés, pénzhamisítás; a pénzhasználat, pénzforgalom; a nem fizetőeszközként használt érmék (emlékérmek, plakettek, zsetonok).
A numizmatika egyik legfontosabb feladata, hogy főszerepet kap a régészeti leletek feltárásában, megismerésében, dokumentálásában, mivel a korabeli pénzek az egyik legjobb dolog, ami megmutatja az adott kor sajátosságait.
A pénzverés a legjobb tudomásunk szerint először az ie. 7. századi években jelent meg, Lüdiában. Nem sokkal ezután a görögök is elkezdtek pénzeket verni. Az első pénzeket még nem tiszta aranyból vagy ezüstből készítették, hanem a kettő keverékéből. Az arany és az ezüst használata, kiegészítve a rézzel, különböző arányok mellett különböző színű pénzeket eredményezett.
Ezeket követte az egy anyagból készült pénz, ezeken még nem volt értékjelzés, hanem az érméket méretük és nagyságuk szerint értékelték.
Következett a római birodalom, ahol először ie. 269-ben, aranypénzt pedig ie. 206-ban vertektiszta ezüstpénzt.
A középkori Európa pénzverésének születését Nagy Károly pénzreformjához (781 körül) lehet kötni. Az ezüstből készült dénárok hosszú időre Európa legalapvetőbb pénzévé váltak.
A pénzek elkészítése nehéz fizikai munka volt, a pénzverés technológiájában döntő áttörést csak az ipari forradalom nyomán megjelenő, gőzgépek segítségével sikerült elérni.